Lehetőségek és alternatívák

Vidéki és pesti egyetemi tanártársaimtól értesültem nagyszerű kezdeményezésükről, az októberi konferenciáról. Látva a programot, s érzékelve a szervezés nemzetközi trend szerinti, korszerűen katonás stílusát, nem kockáztatom meg ajánlott témám visszautasítását. De mielőtt tanítványaimat jelentkezésre buzdítanám, megkérdezem:

Ugye, csak azért maradt ki a drámapedagógia, mert annyira természetes, hogy a tantárgyaktól független nevelői-oktatói ismeretek gyakorlatát ez a módszer képes legnagyobb hatásfokkal megalapozni? Elképzelhető hogy épp a plenáris ülések valamelyikén foglalkoznak vele? Ha ez így van, az mély és erős meggondolást jelent. Hisz két évtizede épp Kaposvár segítségével emeltük be a nevelőképzés módszerei közé, s az az intézmény, ahová szakmánkat beengedték, bizonyítható eredményeket tudott fölmutatni. Mára mindenféle belharcok és átgondolatlan intézkedések hatására, s tán azért is, mert alkalmazása gyakorlatban is felkészült szakembereket kíván, újra eltűnt a felsőoktatásból.

A NAT tartalmaz előírásokat és elvárásokat, ám a hazai nevelőképzés tananyagában nem szerepel a kifejező közlés, a közösség-alakítás és a munkaszervezés e legkomplexebb „projekt”-módszere. Tudjuk, hogy mai magyar felsőoktatás – sajnos – még nevelőképző kurzusaira nézvést sem tekinthető nevelési intézménynek, elegáns szolgáltatói hálózat igyekszik lenni. Mindazonáltal szeretettel ajánlom figyelmükbe az együttes élmény és a minőségi együttlét egyik kipróbált és világszerte megbecsült módszerét, a drámapedagógiát, különös tekintettel annak a nevelőképzésben tapasztalt hasznosságára.

Gabnai Katalin

(Weboldalam pillanatnyilag nem érhető el, de ha kívánják, szívesen küldök publikációs jegyzéket vagy szakmai életrajzot, kérésem méltánylásának megsegítésére. )